a cselekvések mérlegelése
“Mindketten megingottunk” – motyogtam, a hangomban a gyötrelem és a megértés keveréke érződött.
Bólintott, könnycseppek gyűltek fel. “A saját értelmezésünk szerint reagáltunk, kommunikáció híján.” A kezünk egymást kereste, tétova kapcsolat az érzelmek forgatagában. Az elismerés visszhangzott a néma cserében, elismerve nemcsak a közös tévedéseket, hanem azt a felismerést is, hogy a félreértett kommunikáció volt a katalizátora a közös narratívánk töréseinek. Ahogy a kezünk összekulcsolódott, ez az újjáépítés felé tett első lépést jelképezte, egy tétova hidat a köztünk tátongó érzelmi szakadék felett.