Szemtől szemben
Ott állt, várakozóan, kezében egy csokorral a mi nagyra becsült virágainkból. Tekintetünk összeakadt, köteteket közölt, mielőtt a szavak utat találtak volna.
A légkör hordozta összefonódott történelmünk terhét – a szerelmet, a gyötrelmeket, az elhúzódó kérdéseket. Mélyen belélegezve haladtam előre, mindketten élesen tudatában voltunk a végső találkozásban rejlő súlyosságnak. A köztünk lévő kimondatlan egyetértés láthatatlan hidat képezett, áthidalva a közös múltunk vásznára vésett érzelmek spektrumát, miközben egy olyan találkozóra indultunk, amely a lezárás és a közös utunk összetett szövevényének metszéspontján állt.