Nyomot hagyva
Hazatérve a falak visszhangoztak a magányomtól. Egy darab papírral és tollal felfegyverkezve igyekeztem szavakba önteni belső nyugtalanságomat.
Gondos kétértelműséggel írtam bele: “Alex, szükségem van egy kis időre. Kérlek, értsd meg”, és a cetlit a konyhaasztalon hagytam. Bár nem éreztem elégségesnek ahhoz, hogy megragadja a bennem dúló vihart, mégis ez volt a kezdeti lépés az engem elborító összetett érzelmek megfogalmazásában – elemi beavatás a lelkemben tomboló vihar bonyolultságában való eligazodásban.